Storophila. meg nem türköztethetvén továb magát. nagyon kezde sirni. és mondá.

Leheté, hallani, ezeket s’ nem sirni. kitsoda ki szivét. meg nem hagya hatni. midön szent anyádrol, hallunk beszélleni, kinek szent fiával, anyit kell szenvedni,

A kristus. valo hogy igen nagy keserüségben vala, és ha születésemkor fájdalmat nem éreze, halálomkor abban elég része lett, arrol nem is szollok. mitsoda ujjab keserüségben esék. a midön levevének akeresztröl. és meg ölelvén. sebeimet meg látá.

Storophila. oh uram Istenem, tselekedgyed velem azt a kegyelmet. hogy mélyebben meg tekinthessem. meg fontollyam. és elmélkedgyem fájdalmirol szent anyádnak.

A kristus. meg foghatodé azt hogy mit nyom atüz, és hogy mitsoda nagy volt. az én hozám valo szeretete, akoron az ö nagy fájdalmát is. egy kevésé meg foghatod, gondold meg ennek az anyának nagy voltát. és a fiunak méltoságát. aki az egész világnak teremptöje, abbol meg láthatod. hogy mitsoda nagy lángal égö szeretetnek kelletet annak lenni. mivel a keserüségnek. a szeretet a mértékje. midön valamit el vesztünk. annyiban szánnyuk azt. a menyiben szeretettel voltunk ahoz, mind ezekböl ki tettzik. hogy lehetetlen meg fogni, és ki mondani az én anyámnak fájdalmit.

Mind ezeket leányom. azért akartam egyenként elödben adni. hogy meg láthassad, hogy az én anyámnak is kelletet a keresztet hordozni, és eszerént. sete. se soha senki attol ment nem lészen, jól tudta ezt az én apostolom. azért is mondotta. hogy senki meg ne indullyon enyomoruságokon. mert ti magatok tudgyátok. hogy mi erre rendeltettünk. 1 tess. 3. 3. kellé ez után azt tsudálni. hogy ez életben, kereszteket. és nyomoruságokot szenvednek. bizonyára egy keresztény. aki arra születik hogy szenvedgyen. nem mondhattya magát kereszténynek. ha semmit nem akar szenvedni. salvianus Contra paganos.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 271)


Előző oldal | Következő oldal